SZÉPSÉGES TÁJAK: MAGYARVALKÓ

SZÉPSÉGES TÁJAK: MAGYARVALKÓ

Magyarvalkó megközelítése Nagykalota felől északnyugatról a célszerűbb, mert ez a jobbik út. A másik út Magyargyerőmonostor felől éri el a települést. Ez viszont a szebbik út, de meglehetősen rossz állapotú. Ezen az úton haladva szeptemberben lila virágok borította gyönyörű dombok között jutunk el a faluig, innen már felkéklik nyugatról a Vlegyásza hegység.

Magyargyerőmonostor felől közeledve a település felé, a helységnév tábla után kb. száz méterre jobbról megláthatjuk a falu fölé magasodó református templomot, amely szinte uralkodik a helységen. A település közepén lévő nagy árok után visz fel az út az építményt övező alsó kőfal – egyben a paplak – kapujáig. A kettő, alsó és felső kőkerítéssel körülvett templom meredek dombon áll és tornyából már látható a Vlegyásza hegység fenséges csúcsa,a Vigyázó (Vlegyásza). Az alsó cinteremkertben a kopjafák mellett egy fatemplomszerű építmény is található, nyaranta itt lakott és alkotott Áprily Lajos és fia Jékely Zoltán is. Az alsó cinteremkertben a falu magyar halottjait, a felsőben a templom elhunyt tiszteleteseit temették el.

Ez a templom csúcsíves stílusú, árkádos, négy fiatornyos fatoronysisakkal és a felső kőkerítésre nyíló árkádos, fasisakos nyugati és déli kapubástyákkal. A nyugati kapubástya és a  templom árkádja kosáríves kiképzésű, a nyugati kapubástya és a  templom deszka mellvédje csipkézett. Tornyát a XVII. században Várad eleste után védelmi céllal építették. Négy fiatornyos fatoronysisakja az 1770-es évekből való. Az építmény Kalotaszeg legszebb templomainak egyike. A templomot a XIII. században emelték, majd 1452-ben csúcsíves stílusban alakították át. Kazettás mennyezetét és a padokat Umling Lőrinc és fia festette ki a XVIII. században. A templomot a szakemberek Kalotaszegen a legtipikusabb harmonikus építménynek tartják, amelynek a már a XVIII. században kihalt Valkai család volt a patrónusa. Egyik szentélykő tábláján az 1452-es évszám a szentély építésének korát jelzi. Gyönyörű kő szószéke a XVIII. század első feléből való, mely valószínűleg Kidei Sípos Dávid műve. A templombelsőt még egy XV. századi szentségfülke is díszíti.

Mivel Magyarvalkó jellegzetesen kalotaszegi magyarlakta falu, úgy jól illenek rá Kós Károlynak a magyarvalkói magyarokról is jellemzést adó 1911-ben leírt szavai:

” A kalotaszegi magyar középtermetű, de inkább magas, csontos és szikár, élesen mintázott és kissé tatáros jellegű koponyával és arccal. Tartása egyenes, sőt délceg, járása tudatosan ruganyos. Általában – és viszonylag ­- módos, de nem gazdag és ha fehér holló is közöttük az igazán nagygazda, viszont koldusa sincs. Kicsi földjét jól műveli, de nagyrészük nemigen élhet meg belőle emberségesen. Tehát: kupeckedik, kofálkodik ( állattal, gabonával, borral, pálinkával, gyümölccsel és mindennel ), háziiparos (készít favillát, gereblyét, szalmakalapot, festett parasztbútort, faragott-fényezett használati – és dísztárgyakat, varrottast, kályhacsempét ) és munkát vállal a közeli és távolabbi környéken, mint ács, kőműves, kőfaragó, vasúti pályamunkás, stb.

Műveltsége átlagon felüli. Nem hiszem, hogy ötven évesnél fiatalabb kalotaszegi magyar közül egy is ne tudjon írni-olvasni, de sokuknak van elemi iskolai végzettségén kívül néhány középiskolai osztályos végzettsége, vagy valamilyen szakiskolai, inasiskolai képzettsége.

Református vallásához és egyházához hűséges, bár nem kegyes természetű, nem bigott, józan, reális, számító, spekuláló, tanulékony. Optimista, szíjas és makacson kitartó. Jelszavaknak nem ugrik, csak meggyőzéssel, józan eszéhez való apellálással győzhető meg.”

 

Többek közt a magyarvalkói magyarok jellemzése után érdemes szólni a magyarvalkói magyarok létszámában bekövetkezett változásokról, csaknem százötven év távlatában.

A népszámlálási adatok szerint a magyarvalkói magyarok létszáma: 1850 és 1880 között megnövekedett; 1880 és 1910 között megnövekedett; 1910 és 1930 között megnövekedett;  1930 és  1941 között lecsökkent; 1941 és 1977 között lecsökkent; 1977 és 1992 között lecsökkent.

Többek közt ezt is szemlélteti az alábbi táblázat.

 

A magyarvalkói népszámlálások évei

 

 

                              A MAGYARVALKÓI REFORMÁTUS TEMPLOM

 

 

 

Forrásjegyzék:

-Környékbeli , ill. helybeni megfigyelések és az itteni tiszteletestől szerzett információk

-Szabóky Zsolt: Fatornyok, fatemplomok Erdélyben, ARTUNION  kiadó,

Budapest 1987

-Ódon Erdély: Művelődéstörténeti tanulmányok II. kötet, Kelemen Lajos:

Kalotaszeg történelmi és műemlékei, Magvető Könyvkiadó,

Budapest 1986

-Dr. Mátyás Vilmos: Utazások Erdélyben, PANORÁMA könyvkiadó, 1986

-Kós Károly: Hármaskönyv, Kalotaszeg (Szemelvények 1932),

IRODALMI KÖNYVKIADÓ, BUKAREST 1969

-Varga E. Árpád: Erdély demográfiai, etnikai és felekezeti statisztikája 1850- 1992,

Kolozs megye: demográfiai, etnikai adatok 1850-1880-1910-1930-1941-1977-1992

Teleki László Alapítvány,   Pro- Print Kiadó, Csíkszereda 2001

-Saját készítésű fotó

 

Sebesy Tamás